A főleg Németországban és Ausztriában egyre gyakoribb passzívházakat nem kell radiátorokkal felszerelni, és a légkondicionáló berendezések is hanyagolhatók, ha ideális hőmérsékletet szeretnénk elérni. A passzívházak olyan energiatakarékos épületek, amelyek a lakás felfűtéséhez szükséges hőt főleg a napsugárzásból nyerik, ezért az ilyen épületeknél elengedhetetlen a megfelelő tetőtéri ablak kiválasztása és szakszerű beépítése.
Németországban épült fel az első passzívház 1990-ben, napjainkban pedig 32 ezernél is többre tehető azon épületek száma, amelyek megfelelnek a németországi Passivhaus-Institut (Passzívház Intézet) előírásainak, és passzívháznak nevezhetők. Magyarországon 2009 elején, Szadán vehették birtokba az első passzívházat.
A passzívházak roppant szigorú előírások alapján épülnek, kiemelkedően fontos szempont a megfelelő hőszigetelés a ház minden szegletét figyelembe véve. A hőenergiát meg kell becsülni, és mivel a hőveszteség legkritikusabb elemei az ajtók és az ablakok, alaposan meg kell fontolnunk, hogy milyen nyílászárókat választunk.
A passzívházak tetőablakai háromrétegűek, így lehetséges az, hogy nappal (nagy felületen) begyűjti a lakótérbe a napsütést, és ezáltal a hőenergiát, éjszaka pedig az elhúzható rolók segítségével nem engedi „elszökni” a meleget. A tetőablak keretének a tető síkjába süllyesztése is lényeges szempont, ezért érdemes olyan szakemberrel beszereltetni a kiválasztott tetőtéri ablakot, akinek volt már tapasztalata passzívházzal korábban. A nem megfelelően illesztett tetőablakon elillanhat az összegyűjtött energia, ami a passzívház működésképtelenségét is eredményezheti.