A szélenergia alkalmazásának hatását gyakran övezik tévhitek, még szakmai körökben is könnyen cáfolható tévedésekre lelhetünk. Cikkünk szerzője ezeknek járt utána, tételesen cáfolva a szélenergia ellen szóló érveket.
Hazánkban a szélenergiával kapcsolatban számos tévhit kavarog a fejekben, melynek oka az általános tájékozatlanságra vezethető vissza. De szakmai körökben is (főként a természetvédelem, tájvédelem területén) sokszor került már terítékre az a kérdéskör, miszerint a szélturbinák elcsúfítják, negatív irányba befolyásolják a tájképet. A szakma ellenzői tábora nagyrészt hallani se akar ilyen fajta beruházásról, és nem tartja valószínűnek, azt, hogy a turbinák beilleszthetőek lennének a hazai tájba. Vajon jogos alapokon nyugszik-e makacs ellenkezésük, vagy csupán a hozzá nem értésből fakad mindez? A következőkben ennek járunk utána.
A szélturbinák és a táj
A szélturbináknak meghatározó szerepe van a tájképben, ezt senki sem vitatja, ez elsősorban a magasságából következik, hiszen az újabb konstrukciók a 100 métert is megközelítik. A laikusban felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért van szükség ilyen magas turbinákra? Ennek okát a működési elvben kell, hogy keressük. A szélturbinák csak nagy szélsebességnél képesek jó hatékonysággal üzemelni, a kiemelkedések, a tereptárgyak (magasabb épületek, fák) viszont szélárnyékot okoznak, emellett magasabbra emelik a légáramlásokat. Mindez igen csak megnehezítené működésüket. A telepítésénél a hatékonyság érdekében érdemes minél szelesebb, széljárta területet választani, erre a magaslatok kiváló lehetőséget nyújtanak, ami viszont erősíti azt a „problémát”, hogy messziről is könnyen láthatók. Tehát a technológiából, a működésből következően nincs arra lehetőség, hogy „eldugjuk” a szélfalmokat.
Szélturbinák és a madárvilág konfliktusa
A másik ellenérv, amit gyakorta fel szoktak hozni a szélturbinákkal kapcsolatban, hogy káros a madárvilágra nézve. Évente valóban sok madár haláláért felelősek a turbinák, de mindez az emberi figyelmetlenség következménye. A telepítésénél a korábban említett szélkitettség mellett rendkívül lényeges, hogy ne a madarak vonulási irányaiba helyezzük el őket, amely hazánkban a döntéshozói és a szakmai figyelmetlenség miatt gyakran megesett. Az Egyesült Államokban egy másik érvre is bukkantak a szakemberek, amely a turbinák ártatlansága mellett szól. A amerikai lakosság előszeretettel mérgezi az otthonukat veszélyeztető rágcsálókat, s bebizonyosodott az, hogy a ragadozó madarak gyakran elfogyasztanak ilyen mérgezett élőlényeket. A méregnek általában van egy lappangási ideje, de idővel hatásai érzékszereinek és mozgás koordinációjának romlásához vezetnek, és bizony gyakran ezért szállnak neki a turbináknak, amit egy egészséges madár ügyes manőverrel kikerül.
Hazánkban tehát azért vált szakmai viták színterévé e kérdéskör, mert nem megfelelően mentek végbe a telepítések, a területek kijelölésénél hiányozott a megfelelő szakemberek tudása. Tőlünk nyugatabbra sikerült megtalálni az egyensúlyt a szakmai körökben, és a madártannal foglalkozó szakemberek sem ellenzik az ilyen irányú beruházásokat, hanem abban segédkeznek, hogy sikeresen történjenek meg azon területek kijelölése, ahol nem zavarják a madarak vonulását.
Gyárkémény lehet, szélturbina nem?
Érdemes elgondolkozni azon, hogy a tragikus kimenetelű jövő elkerülésének érdekében sokkal nagyobb áldozatokat kell hoznunk, mint az ellenzői tábor szerinti esztétikai szempontok. És bárki nemes egyszerűséggel megkérdezhetné, hogy nem inkább a gyáraknak, a hatalmas ipari kéményeknek, a külszíni bányáknak, a magasfeszültségű villanyvezetékeknek a tájra gyakorolt hatásán kellene elgondolkozni? A közvélemény-kutatások rálátást adnak arra, hogy a lakosság körében a szélenergia nagy népszerűségnek örvend, egy Skóciában készült felmérésből az is kiderül, hogy a 10 legnagyobb skót szélfarm 20 km-es közelében élő megkérdezett lakosok csupán 0,3 %-a mondta azt, hogy a turbinák kifejezetten kedvezőtlen hatással vannak a lakhelyükre.
