Valami egészen varázslatos országban élünk. Van egy tervezett erőmű, amely átvezetne óránként 70.000 köbméter vizet egy vörösiszaptározón. És hát volt egy olyan vörösiszap tragédiánk, amilyet nem látott még a Föld, és a vérző táj a világ valamennyi médiájának címlapjára került. Bevésődött az emberek tudatába. Legalábbis azt hittem, amíg a mostani határozatot meg nem láttam: a Felügyelőség, nem azért utasít el egy engedélykérelmet, mert a vörösiszap tározón vinné át a 20 millió köbméter vizet. Nem! Természetvédelmi okokra hivatkozva. Ez szép, bár máskor lenne ilyen lelkiismeretes a hatóság, ha természetvédelemről van szó! De azért érezheti a Felügyelőség is, hogy valami nem stimmel, mert a határozatában ilyesmikkel próbál mosakodni, hogy: ”a vörösiszap tározó és gátjai nem vízilétesítmények, így azok megfelelőségét felszíni vizes szempontból a hatóság nem vizsgálta.”. Érted! Mert én nem. Ez most mit jelent? Ha atomrobbantásra kértek volna engedélyt a tározón, akkor ennek felszíni vizes megfelelőségét a hatóság nem vizsgálta volna? Azért mert nem vízilétesítmény? Hát ez az igazi varázslat!
Először reménykedtem, hogy meg kellett találniuk azt a jogi érvet, amivel elutasíthatnak, de nem! A hatóság álláspontja szerint: ”a megfelelő biztonsággal épülő csatornákból sem a víz nem juthatna a vörösiszap tározóba, sem a tározó nem érintkezhetne a szállított Duna vízzel”.Értsük, jól, ezt nem a cég írta le, hanem a hatóság állapította meg. Csak az a fránya Natura 2000-es terület ott van. Át kellene telepíteni, Győrnél az Audi esetében megoldható volt a dolog. Utána biztos zöld utat kapnánk, felépíthetnénk az erőművet. Úgyis ez az ország leginkább földrengésveszélyes vidéke, csak várni kell egy kicsit, hogy megsérüljön a vezeték, aztán mossa bele az egész vörösiszapot a Dunába. Budapest felett. Hátha akkor már a magyar környezetvédelmi hatóságokba is bevésődnének a látottak. Mert nekünk Mohács kell, meg Kolontár. Újra meg újra.
